"... a vízesés felé, halihó, az aranyért." - üvöltöttük Papával teli torokból az autóban, útban az aranyvidék felé. A kaliforniai aranyláz idején, a 19. század második felében, egészen a 20. század elejéig rengetegen jöttek a Siera Nevada nyugati lábaihoz a meggazdagodás reményében. Többségük nyomorban halt meg a bányákban, vagy rablótámadás következtében, vagy egyszerűen csak alkoholmérgezést kapott, néhányan azonban tényleg meggazdagodtak az aranyból. Nemcsak a bányatulajdonosok (ők legkevésbé), hanem leginkább a kocsmárosok, az építési vállalkozól és a kalandregényírók.

Jön, jön, jön, hamarosan olvashatjátok az augusztus 17-ei nap történéseit, amely a kínai negyedből indul, szőlőskerteken és diófaültetvényeken kersztül az aranyvidéken át Grek János Reddini házáig vezet. Addig is: itt vannak a képek rövid kommentárokkal.

Kihalt a kínai negyed főutcája reggel 7-kor, amikor útnak indulunk.

Szélkerekek a San Francisco öböl túlsó felén a kopár dombokon.

 Kaliforni a száraz éghajlat ellenére valóban egy nagy kert. Szépen gondozott szőlőskertek, őszibarackos ültetvények és - ami a legnagyszerűbb- 50-60 éves diófaérdők kilométereken át az út mentén. Néhol pedig a helyi terményeket árúsító boltok, mint példul ez is itt.

Ez egy szőke vidék - a fű sárga, amerre csak megyünk, és szalmaillatú. A szárazság következtében persze gyakran ki is gyúlad, látványnak azonban különleges. Azt is mondhatnám, hogy olyan, mint a vadnyugat, csakhát nem olyan, hanem az.

Az 1896-ban megnyitott (és 1971-ben bezárt) vegyesbolt, amely ma múzeum Sutter Creekben, az egyik operettdíszletté alakított aranyvároskában.

Miközben szőlőből és amerikai almáspitéből valamint citromos diet coke-ból álló ebédünket fogyasztottuk, ez a jó méteres kígyó (sikló?) mászott elő a bozótból, és siklott tovább az árokpart felé.

Igazi vadregény (meg egy kávézó a parton, ahol wifi is van ...)

A környék leggazdagabb bányája volt az Empire Grass Valley-ban, de még így is sokszor csődközelbe került. Valószínűleg most hozza a legtöbb pénzt a tulajdonosainak, hogy egy rakás ócskavasat múzeumként, belépődíjért mutogatnak. A képen dr. peti épp eljátssza, amint a fiúk a bányában dolgoznak.

Grek János jégermejszterrel fogadott, de volt remek kaliforniai chardonay, margaríta koktél, gin citrommal és egy nagyszerű csirkesült. Az esti beszélgetés fő tanulsága pedig egyrészt, hogy szerencse nem létezik, csak értelmes ember, aki a körülményekhez igazodva kihozza a legjobbakat az adottságokból, másrészt, hogy egyes dolgokról lemondani legalább olyan fontos, mint másokhoz ragaszkodni.