Reggeli közben Papa elmesélte, hogy Kati, vendéglátónk gondos felesége előző este gondosan levett a vendégágy feletti polcról egy nagyobbacska vázát. Erre ő tréfásan megjegyezte, hogy nem kell aggódni, nem fogja lerúgni az éjjel, amire azt a választ kapta, hogy efelől nincs…

A mai napon is kegyetlenül átgázoltunk Amerikán, és ezt tessék szó szerint érteni. Az átgázolással legalább 100 mérföldet nyertünk (mint anno a 4 patkány a Macskafogóban, de itt szerencsére senki nem robbant fel. Köszönet érte a a Pontiac Grand Prix gyártóinak). Aztán jöttek…

  Szerencsére a 29 pálmáról elnevezett városka éghajlatát a sivatag alakítja, és éjszakára lehűlt kissé az idő, mert a légkondícionálót nem tudtuk bekapcsolva hagyni, olyan erős zajjal működött. Mint előző tudósításomban írtam, a mulatozó tengerészgyalogosoktól…

A válasz egy Pontiac grand prix utasainak egy újabb napjában keresendő, mert a fent emlitett, egy mondaton belül ritkán elhangzó két fogalom varázsa járta körbe túránk ezen napját, ahol lenge táncot lejtettünk a Zion nemzeti park csodás sziklái között, ami igazán japán…

Bizony, ha ilyen fenyőkhöz kellett volna Lúdas Matyinak az öreg Döbrögit kikötnie, jó adag kötél kellett volna hozzá, és jó fél óra, mig szerez ennyi kötelet... ezért mi nem is kötözködtünk, csak ámultunk bámultunk, s forgattunk, bár most nem túl sokat. De igyekeztünk…