Generations Tour

2007, augusztus 14. Három generációnyi humor, tudás, érdeklődés, és fárasztó poénok 4 emberbe öltve nekiindul, és 15 nap alatt megmutatja California és környékét. Videoban. Kirdasi project, igazi sztárvendégekkel Király Papával és a magyar amatőr fotós-underground élet hírhedt alakjával KirRoyallal. 2 naponta friss videók a történésekről. C'mon America!

Friss topikok

Linkblog

Ennyit érünk


My blog is worth $1,129.08.
How much is your blog worth?

2010.03.21. 10:29 Dr Peti

Kirdasi Do America Klip

2 év vágás után elkészült a nagy film... 2 órás lett, most ennek a bemutatóját láthatjátok!

 

https://www.youtube.com/watch?v=L83FTEntBH0

Szólj hozzá!

Címkék: film trailer california america do kirdasi generationstour


2008.02.17. 11:42 Dr Peti

Dr. Peti - Az én Amerikám (UTINAPLÓ!!!)

Hello Mindenki!

A nagy kaland után, ősszel elkészítettem az út összefoglaló élménybeszámolóját, ami az én  (Dr. Peti) szemszögemből mutatja be túránk legfontosabb állomásait, történéseit, csodáit.

Jó szórakozást mindenkinek!

 

KIRDASI MAKES IT COOL...

 

 

Szólj hozzá!


2007.09.02. 21:24 Kir Royal

Kirdasi go to Hollywood ! (aug. 27.)

Reggeli közben Papa elmesélte, hogy Kati, vendéglátónk gondos felesége előző este gondosan levett a vendégágy feletti polcról egy nagyobbacska vázát. Erre ő tréfásan megjegyezte, hogy nem kell aggódni, nem fogja lerúgni az éjjel, amire azt a választ kapta, hogy efelől nincs kétség, viszont már egy kisebb földrengés esetén is esetleg éppen az ő fejére eshet a dísztárgy ... Látszik, hogy házigazdáink már 17 éve Los Angelesben élnek. Itt minden nagyobb vagy értékesebb kerámia, váza vagy hasonló dolog rögzítve van a polcokon, vagy leveszik, ha úgy adódik, mert mindig számítani kell a földrengésre  – amelyek persze napi szinten vannak is (augusztus utolsó hetében egy internetes, a földrengéseket gyakorlatilag on-line regisztráló oldal szerint negyvennél is több történt), csak méretük miatt ezeket nem lehet érzékelni. De addig jó – mondják a helybéliek – amíg kis rengések vannak, mert ha ezek elmaradnak, akkor lehet számítani egy nagyobbra. Éppen ezért Los Angelesben a belvároson és egy erre kijelölt városrészen kívül máshol kétszintesnél magasabb házakat építeni nem lehet. A magas házak az utóbbi időben speciális japán földrengésbiztos technológiával épülnek, a családi házak pedig szinte kizárólag faszerkezetre szerelt pozdorja lemezből, amelyeket aztán persze mindenféle stílust megtestesítő burkolattal látnak el.

Rodeo Drive

Ez utóbbira – mármint a mindenféle stílusra – aztán láttunk bőven példát délelőtti első sétánkon, amelyet Beverly Hills-ben, ott is a Rodeo Drive nevű híres utcán és az onnan nyíló mellékutcákon tettünk meg. Ez Beverly Hills u.n. lapos része, Iván szerint a hegyi részre nem is érdemes elmenni, mert ott magas kerítések takarják a házakat. A nagy sztárokra kíváncsi bámészkodókat ez persze nem zavarja, úgyhogy erre is települt szolgáltatás: több helyen is lehet u.n. Star Map-et kapni, vagyis olyan térképet, amelyről az érdeklődő megtudhatja, melyik híresség hol lakik.

 

Beverly Hills

Bennünket ez kevésbé izgatott, inkább házakat, kerteket, életformát szerettünk volna látni. Szerencsére Los Angelesnek ezen a környékén van járda – ez nagyon sok részéről nem mondható el. Bizonyára a kocogók, a kutyasétáltatók vagy a hozzánk hasonló turisták miatt van ez így … A házak többnyire szépek és ízlésesek, különösen a mexikói stílusban épültek tetszettek, de van itt francia városi villa, vagy angol vidéki kúria másolat is, meg néhány modern épület is. Szépen gondozott kertek, luxusautók (amelyek közt elvétve látni amerikai gyártmányt, főleg német presztizsmárkák – Mercedes, Audi, BMW – és Lexus a jellemző) – kb. úgy, ahogyan ezt elképzeljük.

Beverly Hills

Los Angeles akkora város, hogy nincs igazán központja, ahol az üzletek meg a vendéglátó helyek összpontosulnának. Ami azt illeti, az a 16 milliós konglomerátum, amit a világ ilyen néven ismer, az közigazgatásilag nem is egy város. Beverly Hills-nek pl. saját polgármestere, képviselőtestülete, rendőrsége, tűzoltósága van, miként Santa Monica-nak vagy Pasadena-nak is. Néha látni az utcán egy táblát, amely tájékoztat arról, hogy átértünk egy másik városba. Ezeknek a településrészeknek pl. saját városközpontja van, boltokkal, éttermekkel, kulturális intézményekkel. Sétáltunk egy kicsit a Beverly Hills-i központban, ahol a kirakatokban a legnevesebb ruhatervezők eredeti és egyedi kreációit állítják ki (nyilván a boltban is ezek kaphatóak), nincs árcédula, mert az ár itt nem számít, és ahol a kozmetikai szereket árusító bolt kirakatüvegét pucoló latino takarítónő is úgy ki van sminkelve, mintha az operába készülne …

A fiú Hollywoodban forgatnak

Általában a nagy sztárok fordítva csinálják – előbb lesznek sikeresek Hollywood-ban, aztán lesz házuk Beverly Hills-ben -, mi azonban csak ezek után mentünk a Mann’s Chinese Theater-hez, ahol annak idején a nagy filmbemutatók voltak, s amely jelenleg a filmiparral kapcsolatos turizmus egyik fő célpontja. Itt vannak ugyanis a járdába süllyesztve azok a csillagok, amelyekre egy-egy itteni mozi vagy zenei híresség neve van felírva. (Tulajdonképpen csak azoknak járna a „sztár” megnevezés, aki itt csillagot kapott, de ezt nyilván nem tudják azok az újságírók, akik rendszeresen a „Barátok közt sztárjai”-ról beszélnek odahaza …) Közvetlenül a mozi bejárata előtt a mégnagyobbak lábnyomát és kézlenyomatát is rögzítik az utókor számára. A legviccesebb John Wayne kézlenyomata volt, aki nem a tenyerét, hanem – igazi vadnyugati hőshöz méltó módon – az öklét nyomta a puha betonba. Schwarzenegger-nek is van itt táblája „I’ll be back” felirattal, amely nyilván a Terminátor c. film zárómondatára utal, de sajátos értelmezést kapott a színész kaliforniai kormányzóvá választását követően. Peti belepróbálta a tenyerét a lenyomatba, és megállapította, hogy e tekintetben egészen nagy a hasonlóság, most már csak bicepszre kellene még gyúrnia egy kicsit.



Pókember

A Hollywood Boulvard ezen szakaszán hemzsegnek a különböző filmszereplőknek öltözött alakok, arra várva, hogy a sok bámészkodóból majd csak akad, aki némi borravalóért lefényképezteti magát velük. A legviccesebb talán Pókember volt piros oldaltáskájával (pénz, zsebkendő, miegymás), valamint egy pöttyös ruhás nő, aki messziről Marilyn Monroe imitátornak látszott, valamivel közelebbről azonban kiderült, hogy nyilván gimnáziumi osztálytársa lehetett a szőke sztárnak – legalábbis a kora alapján. De volt itt Shrek, Darth Vader, Stan és Pan, Elvis Presley és bájos Hófehérke is. Los Angeles pillanatnyilag legnagyobb csillaga, David Beckham csak óriásplakáton volt képviseltetve, de úgy igen nagy számban és méretben.

Peti és Schwarzenegger

Délután Los Angeles belvárosát, a Downtown-t néztük meg, előtte azonban ettünk egy feledhetetlen ebédet és egy első ránézésre teljesen jelentéktelennek tűnő kínai vendéglőben. Azok számára, akik esetleg innen szeretnének ötleteket kapni, leírom a nevét is: Jang-Chow. A benti fotók tanúsága szerint itt kajál a város egész vezetése, és Ivánék is itt vacsoráznak, ha színházba vagy koncertre mennek.

Old Downtown

Los Angeles központja két, jól elhatárolható részre oszlik. A régi belváros emeletes épületeiben többnyire üzemek vannak, lakni, vagy irodai célra még a legújabban építetteket és a felújítottakat sem akarják megvenni. Pedig – a sok nagy, de jelentéktelen és csúnya épület mellett – jónéhány igazán szép példánya található itt az „amerikai szecesszió”-nak nevezett építészeti stílus képviselőinek. Különösen a Bradbury-ház lépcsőháza tetszett, meg néhány homlokzat. Ezzel együtt ez a város rész oly mértékben lepukkant, hogy egy egyszerű ember kétszer is meggondolja, hogy melyik utcán közlekedjen gyalogosan. A mexikói piac még csak rendben van, de a különféle bisztrók és kocsmák előtt álló – főként első vagy második generációs bevándorlókból álló – emberekkel nem nagyon ajánlatos szemkontaktust létesíteni …

Mexikói piac

Szólni kell még a városi könyvtárról, amelynek épülete eltörpül ugyan a Bunker Hill felhőkarcolói mellett, de úgy van elhelyezve, hogy nagyon sokszor látszik jellegzetes sziluettje a belváros több pontjáról. Ráadásul itt volt a híres Los Angeles-i egyetem első székhelye. Amerikában nagyon jól működik a könyvtári rendszer, sokan járnak könyvtárba és sok kulturális eseménynek is színhelyei a könyvtárak. Az érdekesség kedvéért megnéztük a magyar regénygyűjteményt, amely egyrészt viszonylag nagy (száz fölött) darabszámával, másrészt a válogatás teljes koncepciótlanságával és esetlegességével lepett meg.

Walt Disney Concert Hall 3991

A Downtown modern részének legnagyobb látványossága kétségkívül a Walt Disney Concert Hall, amely nem Micky Mouse alkotója előtti tisztelgésből kapta a nevét, hanem mert a rajzfilmrendező özvegye volt az első, aki jelentősebb összeget adományozott az projekt megvalósítására. Amerikában a legtöbb kulturális intézmény (beleértve az imént emlegetett könyvtárat is) adományokból jön létre és tartja fent magát. Ez azért lehetséges, mert Rockefeller óta itt komoly hagyománya van annak, hogy ha valaki gazdag, akkor vagyonának egy részét közcélra fordítja. Ez lehet kultúra, oktatás, kutatás, egészségügy – a lényeg, hogy visszaadjon valamit a közösségnek, amelynek (az ő felfogásuk szerint) valamennyire a vagyonát köszönheti. Így épült meg 40-50 éve a városi színház és az opera is, amelyek szintén a modern városközpont részei, sőt, tulajdonképpen ezek generálták a modern városközpont létrejöttét.


Katedrális

A kulturális intézmények mellett található egy másik nagyon érdekes modern épület: a Los Angeles-i római katolikus székesegyház. Az egyházi intézmények (a katolikus épp úgy, mint a zsidó vagy a mohamedán) egyfajta, az európainál jóval erőteljesebb közösségszervező és kulturális szerepkört is betöltenek, ezért legtöbbjük – így ez a székesegyház is – a templom épületén belül közösségi helyiségeket működtet, kertjében programokat szervez. Maga a székesegyház olyan puritán, mintha nem is katolikus templom lenne. A megszokott túldíszített hangulat csak egy Spanyolországból áthozott oltár formájában jelenik meg, de az is inkább csak mint képzőművészeti alkotás, semmint kegytárgy van jelen. A templom falán szenteket ábrázoló festmények, akik között ott van Szent Erzsébet is. Kevéssé vagyok járatos ebben a témakörben, de az feltűnő volt, hogy a szentek között mindenféle náció és korosztály képviselői megtalálhatóak az indiántól a feketén át a vágott szemű ázsiaiig, a gyermektől az aggastyánig.

Katedrális

Hiába, a marketing Los Angeles-ben minden területen jelen van. A város lakosságának jelentős többsége ugyanis manapság már ázsiai (koreai és kínai) bevándorlókból és spanyol ajkúakból (itteni szóhasználat szerint latino-kból) áll. Az egyre inkább kisebbségbe szoruló európai származásúak szerint a mexikóiak mostanra szép csendben visszafoglalták azt, amit a 19. század közepén az amerikaiak katonai erővel megszereztek tőlük …

 
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: amerika utazás usa kalifornia disney california los angeles walt tour generations kir royal generations tour walt disney concert hall wdch bradbury ház bunker hill


2007.08.31. 11:35 KiralyA

Vlog: A kanyonok már a spájzban vannak! Vagy az indiánok?

A mai napon is kegyetlenül átgázoltunk Amerikán, és ezt tessék szó szerint érteni. Az átgázolással legalább 100 mérföldet nyertünk (mint anno a 4 patkány a Macskafogóban, de itt szerencsére senki nem robbant fel. Köszönet érte a a Pontiac Grand Prix gyártóinak). Aztán jöttek a kanyonok és az indiánok ezerszámra, amely az indiánoknál darabban a kanyonoknál méterben értendő. Égett minden, hol kanyon, hol nyak, hol a vacsora... De a film most nem, ezért tessék lássék:
 


Ma már nincs kérdés, mert hazaértünk, csak a vágással vagyunk kicsit még lemaradva. Így már nem tudunk több ajándékot venni, ellenben majd felgyorsul a feltöltés. Szépséges napot mindenkinek, mostmár itthonról!

1 komment

Címkék: amerika kalifornia arizona generations lake sequoia grand canyon lake havasu


2007.08.28. 18:10 Kir Royal

Két sivatag találkozik, de homokot inkább a beach-en láttunk (aug. 26.)

 

Szerencsére a 29 pálmáról elnevezett városka éghajlatát a sivatag alakítja, és éjszakára lehűlt kissé az idő, mert a légkondícionálót nem tudtuk bekapcsolva hagyni, olyan erős zajjal működött. Mint előző tudósításomban írtam, a mulatozó tengerészgyalogosoktól éppenséggel lehetett aludni, így hát a légkondi működtetése olyan lett volna, mint műtyúkszem gyanánt üveggolyót tenni a cipőnkbe, ha a természet nem gondoskodik magától valami kellemetlenségről számunkra. Reggelinél mellettünk ült az egyik katona, feleségével, kislányával és édesanyjával, aki „My son is some of those few who support our troops” (azaz kissé szabad, de tartalmilag pontosabb fordításban: „Fiam egyike azon keveseknek, akik csapatainkban szolgálnak.”) Ez aztán a hazafias anya …

 

 

Újra nekivágtunk az útnak, amit tegnap sötétben is megtettünk. A nemzeti park bejáratánál nem volt senki az őrbódéban, úgyhogy zavartalanul mehettünk be – úgy látszik, homokszem került az eddig tökéletesen működő gépezetbe (ami a hely sajátosságait tekintve cseppet sem meglepő, homok és por éppenséggel van itt …). 

Első megállónk tegnapi csillagnézős pontunkon volt, ahol különböző tárgyi bizonyítékok – amelyeket tegnap a sötétben nem vettünk észre – arra utaltak, hogy a kimenős katona fiatalok és alkalmi partnereik útja is eddig szokott vezetni (és ők nem a csillagokat nézik …) Képzelem, mit gondolhatott tegnap a járőröző parkőr, amikor megállt mellettünk, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, és négy férfiembert talált ott.

 

Ez a nemzeti park a Mojave és a Kaliforniai sivatag találkozásánál terül el, egy viszonylag magas fennsíkon. Területe nagyobbrészt lapos (körben persze hegyek), néhol azonban meglepő formájú, gömbölyű alakzatok emelkednek ki. A két sivatag növényzete eltérő, és tényleg nagyon érdekes látni, amint 200 méteren belül gyakorlatilag kicserélődik a növényzet. A Kaliforniai sivatag jellegzetes növénye a Joshua’s Tree névre hallgat, s fiatal korában a nálunk is ismert jukkára emlékeztet (mert hogy valójában az is), később azonban szabályos fává cseperedik.

A Mojave sivatag jellegzetes növénye egy kaktusz, a cholla. Ez egy hengeres tagokból álló kisebb fává cseperedő, rendszertanilag a medvetalp kaktusz rokonságához tartozó, de persze arra cseppet sem hasonlító növény. Néhány száz méterre a két sivatag határvonalától már sűrű erdőt képez. Egy részt szépen elkerítettek, és tanösvényem mutatják be a kaktusz életciklusait. Sajnos a virágzás időpontjához képest kb. 1 hónappal később érkeztünk, akkor elképesztő lehetett a sárga virágba borult kaktuszerdő. Akik személyesen is ismernek, tudhatják, hogy igen kedvelem a kaktuszokat, és sejthetik, hogy még így, virágok nélkül is mennyire élveztem ezt a helyet.

 

A növények mellett a különböző, változatos formát alkotó sziklaformációk is érdekes látnivalói a parknak. Az egyikben nem is kell túl sok fantázia felismerni egy elefántot (ez a Jumbo Rock), egy másik pedig határozottan koponyát formáz (Skull Rock) – ha jó irányból nézzük.

Ha félreteszem a kaktuszok iránti elfogultságomat, akkor el kell ismernem, az igazi nagy attrakciót a névadó Joshuas Tree (Yucca Brevifolia) jelenti. A korosabb példányok 6-8 méteresre is megnőnek, törzsük vastagsága és mintázata a valódi fákéra emlékeztet, a felső részén pedig mintha ágak nőnének. A park területének északi-nyugati felén viszonylag nagy sűrűségben találhatók.

 

Különösen érdekes volt az a terület, ahol a közelmúltban tűz pusztított, és a puszta talajból meredeztek ki a kiégett fatörzsek.

 

Utolsó nemzeti parkunkat elhagyva ünnepélyes keretek között kukába dobtuk Papa gyaloglócipőjét, amely fél évtizedes hűséges szolgálat után, több száz kilométerrel a talpában az előző napon elszakadt. Béke poraira.

Innentől kezdve nem volt más hátra, mint megérkezni Los Angelesbe. Utunk során először szemerkélni kezdett az eső, igazolva annak a döntésnek a helyességét, hogy most már nem mossuk le az út porát az autóról.

Amikor 9 napja elindultunk San Franciscoból, jól rácsodálkoztunk a szélkerekekre. Hát most aztán megint volt nagy csodálkoznivaló ebben a témakörben. Ahol a 62-es út Palm Springs közelében találkozik a 10. sz. autópályával több száz szélkerék áll katonás rendben, és nemhogy rontanák a látványt (állítólag nálunk, Magyarországon azért nem engedélyezték ilyenek felállítását, mert vizuális környezetszennyezést okoz …), de kifejezetten szépek voltak. Mint valami futurisztikus erdő – ma már a második.

 

A Los Angelesbe vezető út további része izgalmak nélkül telt, habár azért elég érdekes 80 mérföldet (120 kilométert) lakott területen belül, autópályán megtenni. A végén úgy döntöttünk, hogy nem megyünk végig a freeway-n, hanem lekanyarodunk a Sunset Boulvard-ra, és azon megyünk végig – érdekes élmény volt.

Fél háromra értünk Berend T. Ivánékhoz, akik a következő napokban szállásadóink lesznek.

 

Egy frissítő sör után máris indultuk Venice Beach-re, mert a fiúk egy gyerekkori számítógépes játékukból (gördeszkások – THPS) emlékeztek erre a helyre. Vasárnap nagy kirakodóvásár van itt, szemfényvesztők, csepűrágók, önjelölt művészek, mutatványosok és általában véve mindenféle érdekes népség. No meg persze gördeszkások és görkorisok.

A Pico Blvd. végénél parkoltunk az óceán partján, kisebb sétával értük el a Venice Beach-i forgatagot. A vízpart és a sétány között majd 100 méteres homokföveny húzódik, aztán egy járda a gyalogosoknak és egy úttest a biciklisek, görkorisok és egyéb gyorsan haladók számára. A gyorsat akár nagyon gyorsnak is mondhatnánk, mert némelyek olyan tempóban repesztenek négygörgős korcsolyájukon, hogy bizony gondosan körül kell nézni annak, aki át akar menni a másik oldalra. Biciklisből is sokféle van, a hagyományoson kívül láttunk tandemet (ez már valamennyire megszokott a turisták által látogatott helyeken), de volt háromszemélyes kerékpár is. Eléggé elterjedt errefelé a fekvő bicikli, amelynél nem lefelé tapos az ember, hanem egy süllyesztett fotelban ül, és előre nyújtott lábbal hajtja a bicajt. A kerékpárút után egy zöld, füves terület következik pálmákkal, aztán a közlekedésre szolgáló úttest és a part menti házak.

A Venice Beach-en az úttest, a kerékpárút és a járda egyesül, sőt, itt állítják fel standjukat a mutatványosok is. Ezek aztán mindenfélék lehetnek, van jósnő, képzőművész, gitáros, tüntető (a gyorséttermek és George W. Bush elnök ellen tiltakozott), sajátos illatú füstölőket árusító jamaicai (belőlük nagyon sok van, mindenféle műfajban), kígyóval a nyakában sétáló hajléktalan (belőlük sincs kevés – mármint nem a kígyókból …), késdobáló zsonglőr, bioszappan árús, gyorsportré készítő, saját cd-jét áruló bizonytalan egzisztenciájú zenészféle az egyik oldalon. Az úttest másik oldalán sörözők, éttermek, turistákkal és kiöregedett, de mostanra jó egzisztenciát szerzett, bőrcuccos rockerekkel. Nem tudtuk, hova kapkodjuk a fejünket.

 

A zsibvásár végénén a pálmák közt a híres gördeszkás pálya. Állítólag három fiatal itt találta fel a gördeszkát, mert az öregek nem engedték őket szörfözni az óceánon. A pályán most is főleg fiatalok (8-10 éves kortól) próbálgatták magukat, valamivel arrébb viszont a görkoris diszkóban inkább 30 fölöttiek (köztük egy masszív ötvenes férfiig) rázták magukat.

Visszafelé a parton jöttünk, hogy a fiúk áztathassák a lábukat a Csendes óceánban.

Este háziasszonyunk, Kati remek sültcsirkével várt bennünket, mi pedig a kiváló vacsora mellett gyönyörködtünk a felkelő teliholdban és a percenként le és felszálló repülők fényeiben. Közben lent, a kanyon alján megszólalt a prérifarkasok kórusa.


Los Angelesben minden lehetséges.

2 komment


süti beállítások módosítása